Március 2. vasárnap
Bonyolult hetem volt. Hét elején internet-megvonási tünetektől szenvedtem, csütörtöktől meg annyira zajlott az élet, hogy még a gépig se jutottam el.
Csütörtökön hívott a tesóm, hogy feltétlenül el kell mennem hozzájuk, mert van valami meglepi. Se születésnapom, se karácsony, mi lehet ez? Hat körül értem oda, anyáék is ott voltak, így meg már főleg nem értettem az ügyet. A nagy újság az volt, hogy Reni megint babát vár, igaz, kicsit később tervezték, de máris hat hetes a kis bébike. Volt is nagy összcsaládi boldogság! Apa, aki szinte sosem iszik, whiskyt kért a sógoromtól, hamar kettőt is. Sőt még velem is inni akart örömében!! Ilyet még sose láttam, úgyhogy nem is hagytam ki az alkalmat. A hirtelen családi ünnep végén hívtam Vikit, hogy jöjjön értem és vigyen haza az autómmal együtt. Viki jött, de hazaérni nem sikerült, a Dariusban landoltunk.
Későn (vagyis korán) értem haza és hatkor már taxiztam is a belvárosba a Focusért, mert havi értekezlet ugyan csak a jövő héten lesz, de a cégem kitalált valami nagyon komoly tavaszi promót és ehhez hétfőtől vinni kell az anyagokat a boltokba. Na ezeket a cuccokat kellett péntek reggel belapátolni az autóba, aztán reggel háromnegyed nyolckor (Pestről) már el is indulhattam a pénteki körömre. Az talán nem is meglepő, hogy több Red Bullt fogyasztottam százon, mint amennyi benzint a Focus és ha a Tom és Jerry az életben is működne, akkor gyufával támogattam volna ki a szemeimet. Így aztán meló után azonnal össze is kellett omlanom otthon. A telefonomat viszont elfelejtettem kikapcsolni, a főnököm meg hívott is a heti jelentésem miatt. Jót tett a két óra szundi, de hosszú távon mégse volt valami sok. Szóval jelentettem, takarítottam, bevásároltam, mert péntek estére is bulit terveztünk, szombaton meg jött Ákos. Mire a dolgaim végére értem, már meg is jelent Viki és Zoli. Még várniuk is kellett, mire összetollászkodtam magam, aztán mentünk a Bridge-be. Jött Zoli két haverja is, egyikkel már találkoztam a Set-ben, amikor Viki meg Zoli összejöttek, nekem meg annyira nem jött be Áron és ezzel most is így voltam. A másik srác Erik, aki nem hozta magával a vikingeket J (egész este az Erik és a vikingekkel cikiztem J, de jól bírta). Erik egészen jó csóka és meg is beszéltük, hogy el is gondolkodnánk egymáson, ha neki nem volna barátnője, nekem meg Ákos – de vannak. Azért azt is megállapítottuk, jó hogy vannak és ha esetleg a helyzet változik, akkor visszatérünk erre a beszélgetésre. Ezzel a témával jól elvoltunk hajnalig.
Ötkor sikerült hazaérnem és Ákos keltett tízkor, ő már Pestről ideért, pedig ő is hajnalig buliban volt (mondjuk ő nem volt másnapos, amivel engem nemigen lehetett volna megvádolni J). Mire összeszedtem magam, már indulhattunk is a tesómékhoz ebédelni. Nem sokat babáztam, de Zsófika továbbra is gyönyörű, hamarosan járni is fog, tök jó volt kicsit vele lenni. Ebéd után azon nyomban haza kellett menni beborulni az ágyba. Ákosnak máshoz lett volna kedve, én viszont nagyon hulla voltam és szegény pasim továbbra sem keltette fel túlságosan a „szex Ákossal” típusú érdeklődésemet, ezért maradtunk az alvásnál.
Estére nagy vállalkozást terveztem, vacsorát főztem kettőnknek. Ákos mondta, hogy szívesen elvisz vacsizni, nem kell melóznom csak azért, hogy otthon legyen a romantikus édeskettes, de én elhatároztam. Emiatt (is) vásároltam be pénteken. Kinéztem két egyszerűnek látszó receptet. Egy mutáros sült húst, hozzá rizst meg egy almás muffint, mert Ákos nagyon sütievő meg ha már vacsora, akkor az a minimum, hogy legyen süti is! Ahhoz képest, hogy rántottánál bonyolultabbat még nem főztem (bocs, sütöttem), a vacsi tök jó lett! Igaz, hogy pénteken még anya is oktatott vagy fél órát telefonon, hogy mire figyeljek és mit hogy csináljak. Sőt igazából receptet is ő választott, hogy kellően egyszerű legyen a dolgom. Mondta, hogy a husival a meló 20 perc, utána fél órát sül a sütőben, közben felteszem a rizst és megcsinálom a sütit, így mire a husi ki, a muffin mehet be és mivel közben megfőtt a rizs, ezeket lehet tálalni, aztán hamar megsül a süti is, azt meg csak tányérra kell szórni és kész. Aha!!!! A husival majd egy órát elvacakoltam, mire megsült, a muffin még sehol sem volt, nemhogy sütésre készen. A rizst elégettem volna, ha Ákos nem szól, hogy szerinte le kéne venni a tűzhelyről, mindezek tetejébe ő terített, mert én sose jutottam volna odáig. Az almás muffinból meg csak almát hagytam ki L. Lett fincsi fahéjas sütink és hozzá egy tál apróra vágott alma. És én meg alig hagytam lebeszélni magam arról, hogy még uborkasalátát is csináljak! Anya mondta, hogy vegyek kész savanyúságot, azzal már ne melózzak. Mázli, hogy legalább finom volt a kaja, de a konyhában meg se lehetett mozdulni a mosatlan edénytől meg az általános kupitól. Nesze neked, romantikus vacsi otthon kettesben. Mondtam, hogy már csak azért is gyújtok gyertyát a villany helyett, mert akkor kevésbé látom a romhalmazzá változott konyhámat. Persze vacsi előtt akartam mosogatni is, de akkor éhen haltunk volna. Anya szerint egy óra alatt lehet megcsinálni a kaját, én másfelet gondoltam magamnak és majdnem három lett belőle. Asszem ezt a főzés ügyet bizonytalan (de biztosan hosszú) időre felfüggesztem. Még szerencse, hogy Ákos tök jól viselte a szerencsétlenkedésemet, sőt még segített is. Persze én nagyon pipa voltam a saját hülye ötletemre. Az alig romantikus vacsi után soha véget nem érő mosogatás, aztán már éjjel volt, amikor bementünk a Dariusba.
Buli után késő délelőttig aludtunk, majd következett a klasszikus családi ebéd anyáéknál tesómékkal és Ákossal. Múlt héten Ákos lemaradt erről a dicsőségről, de most nem úszta meg. Az ebéd vicces volt, mert apa, a sógorom és Ákos folyamatosan „gépészkedtek”, mi lányok meg eleinte néztünk, mint a borjúk, aztán inkább egymással dumáltunk. Látszólag édesapám elégedett volt az általam felvonultatott fiatalemberrel, de erről most nem beszéltem vele, majd máskor. Elmeséltem anyának meg Reninek a tegnap esti vacsit. Ők persze gurultak a röhögéstől és ezzel sokat segítettek az amúgy is megtépázott önbizalmamon L. És még Ákost sajnálták, hogy későn kapott vacsit! Milyen családom van!!!!
Most meg már ott tartok, hogy holnap megint meló és már előre sztrájkolok (elméletben). De a nagyobb baj mégis az, hogy tegnap rájöttem, elbénáztam a heti jelentésem összesítését, úgyhogy most újra kell csinálnom és holnap meg hallgatok érte LL.
Február 27. szerda
Akartam ma Fehérváron internetes telefont venni, de annyian voltak a boltban, hogy nagyjából a fél munkaidőmet töltöttem volna ott, ha kivárom a sort. Még mindig ennyi ember akar telefont venni vagy csak ennyi gáz van a fantörpikus szolgáltatással? Ráadásul csak új előfizetéssel együtt adnak baráti áron egy ilyen műanyagdarabot, ha csak a kütyüt akarom, az már messziről szabad szemmel láthatóan is többe kerül. Otthagytam a telefonboltot, aztán hívtam egy ismerős GSM boltost (vagyis Tomi ismerőse….). Nála egész jó áron kaptam, ráadásul mehettem érte este is, mert a kedvemért (vagyis Tomi kedvéért….) hazavitte magával. Úgyhogy meló után mentem a telefonért és a baráti szívességért cserébe meghallgattam, hogy a telefonboltos srác szerint Tomihoz én sokkal jobban passzoltam, mint a mostani nője, aki szerinte csak kihasználja az expasimat. És mindezt eléggé hosszan mesélte. Oké, kellett a telefon, de akartam én ezt?
Szerencsémre közben hívott anya, aki már várt engem, én meg kaptam az alkalmon és azonnal úgy csináltam, mint aki már el is késett a következő programjáról és gyorsan leléptem.
Anyával szokás szerint jót dumáltunk és vacsiztam egy jót (anya megint valami hihetetlenül finomat főzött :)).
Most meg már itthon vagyok, végre újra működik a netem :), el tudtam olvasni az emiljeimet és válaszolni is akarok legalább az egyikre. Holnap pedig már csütörtök, mindjárt hétvége!!!
Február 26. kedd
Annyira jó idő volt ma, hogy legszívesebben kifeküdtem volna a nem létező napozóágyamra és naplementéig ki se másztam volna belőle. Mondanám, hogy csak azért dolgoztam ehelyett, mert nincs napozóágyam, de lehet, hogy mégse……..
Át kellett hívnom a sógoromat, mert tegnap óta az internet-hozzáférésem pontosan a nullával egyenlő. Bíztam benne, hogy percek alatt rendbe teszi a gépemet és használhatom tovább. Ehelyett tényleg rövid idő alatt kiderítette, hogy elpusztult a telefonom, ami a gépbe van betolva és semmi más dolga nem lenne, minthogy nekem internetem legyen. Szóval ha újra netet akarok (meg persze az emiljeimet), akkor vehetek egy újat. Ilyesmi ügyeket általában néhány hét alatt sikerül elintéznem, de ahogy magamat ismerem, holnap kerítek egyet, mert tv-t ugyan nem nézek, de internet nélkül nekem nem élet az élet. Persze magyarázott valami egyéb megoldást a sógorom, ami szerinte sokkal jobb, mint az én mobiltelefonos kütyüm, de azt is meg kell venni és még a fene tudja mi mindent kell csinálni vele. Szóval szerintem maradok a bevált módszernél, amit legalább használni is tudok.
Ákossal telefonoztam. Mondta, hogy el kéne döntenem, mit csinálunk húsvétkor, mert ha elutazunk, akkor lefoglalná a helyet. Meg akartam volna tudni, hogy mit nézett ki, de azt mondta, ha nem nagy baj, akkor legyen meglepi. Én meg azon nyüszítettem, hogy nekem nem biztos, hogy belefér a történet (úgy meg főleg nem, hogy azt sem tudom, mi az és mennyibe kerül). Ezen aztán kicsit fel is volt háborodva, mert ugye én nem gondolom, hogy ő szeretne engem elvinni és én fizessek bármit. Ja, bocs! Aztán úgy döntöttem, megyünk. Biztos tuti jó lesz. Úgyhogy már várom is és állati kíváncsi vagyok, hova megyünk. Mindegy, ez még egy hónapig nem derül ki.
Február 25. hétfő
A főnököm megint elkezdte a hadjáratot autójavításom ügyében. Miután nem túl barátságosan újta „megbeszéltük” az ügyet, én továbbra is csak azt tudtam mondani, hogy egyetlen éjszakás Ford szervizről sem hallottam. Erre kedvenc főnököm közölte, hogy jövő hét végéig kapok haladékot, utána sajnos figyelembe „kell” vennie az ügyet a jutalékom kiszámításánál. Na, szépen indul a hét!! Szerintem addig gyorstalpalással szerzek autószerelő szakmát, bejegyeztetek a cégbíróságon egy márkaszervizt, megcsinálom az autómat, megírom a számlát a cégemnek és rendben is vagyunk. Hogy én erre miért nem gondoltam eddig? :) Egyébként azt hallottam (ez ugyan csak pletyka, de egy eléggé jólinformált kollégámtól jött), hogy új főnökünk lesz. Nem tudni, hogy mikortól, de ha ez igaz, akkor szerintem márciustól még nem, mert az már túl közel van. De az is lehet, hogy tényleg csak pletyka. Nem mondom, hogy megszakadna érte a szívem, de sokkal rosszabb is lehetne.
Ma találkoztam Timivel, akit múlt héten kihagytam az életemből. Tök jó volt dumálni vele, de úgy éreztem magam, mintha más bolygón élnénk. (Az nem dőlt el, ki az ufó, ő vagy én :))) Mesélte, hogy tervezik a házukat, a házzal együtt a saját kozmetikáját, a családjukat, ami két vagy három gyereket jelent és látszott rajta, hogy már alig várja ezeket a dolgokat. Nekem már azt is bonyolult elképzelni, hogy úgy élek együtt egy pasival, hogy saját háztartást vezetek (50 négyzetméteren se, nem egy állati nagy házban!!!) Nem hiszem, hogy képes lennék rá….
Bár atomórát se próbáltam még csinálni. Az is lehet, hogy nem is olyan bonyolult…. :)
Február 24. vasárnap
Eredetileg hárman buliztunk volna tegnap Vikivel és Hajnival. Hajni pasijának szülinapja volt a héten és fiús bulit tervezett, ezért aztán Hajni végre velünk jöhetett volna pasi nélkül. De a múlt heti „botrányosra” sikerült elhajlás miatt Norbi inkább a saját buliját is lefújta, hogy Hajni se jöjjön velünk. Persze a duma az volt, hogy nem tudta összehozni a haverokat, de én se vagyok teljesen hülye, ez túl átlátszó kifogás. Mostanában egyre inkább úgy látom, hogy Norbi kezd meghülyülni. Hát azért csak nem…….
Így aztán tök egyszerű szombati buli volt: elballagtunk Vikivel a Laposra megváltani a világot. Többnyire a sörön és néhány Unicumon túl nem szoktunk jutni, tegnap viszont valamilyen rejtélyes, láthatatlan és minden bizonnyal misztikus erő a koktélakció irányába vitt bennünket, ami azt jelentette, hogy kettesével ittuk a mojitót és ennek aztán meg is lett az eredménye. Mondanám, hogy emlékezetes volt, de ahhoz legalább emlékeznem kéne J. Találkoztunk ismerősökkel, ami homályosan, de még megvan, aztán hajnalban valahogy haza is jutottunk, na ez már sokkal bizonytalanabb. Viki állítja, ő teljesen képben volt, hát én nem tudom. Reggel (vagy inkább délelőtt) ő nézett ki szarabbul…
Délre azért összeszedtem magam, mentem anyáékhoz ebédelni. Azt hittem, kinyírom a tesómat!! A családi ebéd Ákosról szólt, Reni semmi más témát nem talált. Aztán már ott tartottunk, hogy ma miért nem hoztam el, mikor jön legközelebb és egyebek. Ezt nem hittem el!! Arra senki nem volt kíváncsi, hogy én hogy vagyok, mit csináltam a héten vagy bármi, ami rólam szól. Mondtam is, hogy legközelebb csak Ákos jön, én nem. És a végén én lettem az undok…….. L Nahát, pedig mindig azt gondoltam, hogy jó fej családom van. Úgy látszik, néha ők is elromlanak…………..
Február 23. szombat
Tegnap kicsi munka, aztán hurrá hétvége!!! Ákos már akkor a ház előtt állt, amikor hazaértem. Mondta, hogy korán jön, ma meg mennie kell vissza, mert este fellép. Egész sokat táncolnak szerintem, pedig Ákos nincs is ott minden bulin. Három éve nyomják együtt és most már nyolcan vannak, de általában hatan lépnek fel egyszerre. Szóval már a parkolóban támasztotta a nagy fekete országúti jachtját, amikor én leparkoltam. Fel se mehettem, mert azonnal mentünk sétálni. Azt se tudom, hol voltunk, valahol Pannonhalma felé találtunk egy erdőt és csak úgy mászkáltunk a jóidőben. Tök jó, hogy a pasim ilyeneket talál ki… J.
Aztán este is meglepett, mert azt mondta, hogy a PÁGISZ-ba menjünk. Ő ugyan nem tudja, hogy az mi és hol van, de alternatív buli van, amire ő kíváncsi. Ráadásul jó korán, mert 8-kor már ott voltunk és javában ment a műsor. Eleinte azt hittem, tök gáz lesz, de ehhez képest egészen hallgatható volt. Vikiék később jöttek, de nagyjából azonos lendülettel el is húztak, mert Zoli egyenesen rosszul volt az alternatívoktól. Több banda is volt egymás után, mondjuk a végére már nekem is tömény volt egy kicsit. Éjjel hazagyalogoltunk, eleinte azt hittem, meg fogok fagyni, de egyáltalán nem volt hideg és a gyaloglás is jó volt.
Ma meg együtt mentünk babázni meg kajálni a tesómékhoz. Reni most még jobban odáig van Ákostól, mint mielőtt találkoztak volna, a sógoromat azért ennyire nem hatotta meg, de azért jól eldumáltak mindenféle műszaki ügyekről.
A további terv az volt, hogy hazamegyünk, alszunk egyet, aztán Ákos megy vissza. Ehhez képest hazafelé menet szembetalálkoztunk Tomival. Vagyis mentünk Ákos kocsijával, Tomi pedig szembejött szintén kocsival. Szerintem észre se vett engem (bár nézte a kocsit, de valószínűleg csak a kocsit), viszont én aztán mégsem aludtam. De nem is tudom, miért! Van egy tök jó pasim és Tomit lezártam. Vagy mégse?
Ma teljes passzivitásba vonultam. Timivel találkoztam volna, vele kozmetikus-suliba jártunk és akkor folyamatosan együtt is lógtunk. Azóta ritkán, de összefutunk, megdumáljuk az aktuális helyzetet. Ő kicsit más irányba indult, mint én, ő tényleg kozmetikus lett, tavaly nyáron férjhez ment, idén tavasszal házat építenek, amibe ősszel be is akarnak költözni, babát terveznek, úgyhogy hozzám képest rettentő komoly szándékú nőszemély. Szóval vele találkoztam volna, de rettenetesen hisztis napom van, talán akkor lennék hajlandó összeszedni magam, ha Ewan McGregor csengetne be, más viszont ne jöjjön (na jó, esetleg még Brad Pitt is jöhetne J).
Hisztis vagyok, nyűgös vagyok és szerintem pillanatok alatt meg tudnék győzni bárkit arról, hogy soha többet ne akarjon szóba állni velem (vagyis remélem a barátaimat azért nem). Ez sajnos a legtöbb alkalommal így történik, amikor a vörös hadsereg nálam indít támadást az OB és a Libresse ellen. Legszívesebben valami romantikus szerelmes filmet néznék, esetleg egy vígjátékot, de saját DVD-gyűjteményem kevés darabból áll, egy csomószor láttam már mindegyiket és még a saját kedvemért se fogok felöltözni és elmenni egy videotékába. Így jártam…… Különben se szeretek a laptopomon DVD-t nézni, tv-m meg nincs. Akartam már venni, de anyáéknál is nagyon ritkán tévéztem, asszem kár volna tízezreket kiadnom egy üvegoldalú műanyagdobozért.
Ákos kérdezte, segítene-e a lelkemen, ha eljönne hozzám ma este, próbálta megjavítani a hangulatomat, de megnyugtattam, hogy ez pillanatnyilag reménytelen, van ilyen időnként meg valószínűleg máskor is lesz. Azért állati rendes pasim van!
Maradok a forró fürdőnél, kicsit még a netnél, aztán alszom. Elvileg holnap már jobb lesz.
A melót ma is átvészeltem és nem is terveztem semmit estére. Napközben beszéltem anyával, aztán úgy döntöttem, mégis randizom vele. Összeszedtem a belvárosban, aztán először beültünk kávézni. Tudtam, hogy valami baja van (kicsit be is ijedtem).
Elmesélte, hogy megkapta „az állásajánlatot”. Amikor Pesten laktunk, egy divatházban dolgozott, ő vezette a varrodát és az értékesítést is, szervezett egy csomó divatbemutatót és mindezt nagyon szerette. Aztán Győrbe költöztünk és most is ebben a szakmában dolgozik, továbbra is szereti, amit csinál, de a pestihez képest tömegárut gyártat és ad el, ami közel sem olyan felemelő.
Ma pedig az egyik legnagyobb magyar tervező hívta, hogy dolgozzon neki, ami egyrészt anyának marha nagy elismerés, másrészt meg a szíve fájdítása, mert az eszébe se jut, hogy újra Pesten dolgozzon. Persze én ezzel rohadtul nem értek egyet, mert tudom, hogy azt szeretné csinálni és úgy gondolom/gondoltam hogy ilyen esetben az ember bármit megtenne az álmaiért (különösen közel ötven évesen, amikor valószínűleg már nem fog túl sok új lehetőséget kapni). De anyám felvilágosított, hogy neki már fontosabb a családja és apám a saját karrierénél, úgyhogy kicsit még sajnálgatja magát, de igazán nem gondolkodik az ügyön. Amikor apa új munkahelye miatt Győrbe költöztünk én lázadoztam egyedül, a maminál akartam maradni és nem értettem, hogy anya meg a nővérem viszont önként és dalolva jönnek. Azóta már én is szeretek itt élni, de időnként rámjön a „mi a nyavalyáért nem maradtunk Pesten” című tombolás, mint ahogy ma is. Mázli, hogy apa bridzspartin volt és emiatt nem találkoztunk, biztos összebalhéztam volna vele. Pedig igazából nem hiszem, hogy lett volna értelme…………
Február 19. kedd
Reggel már úgy nézett ki, mintha már tavasz akarna lenni. Remélem legközelebb decemberben lesz fagy. Még az se rontotta a tavaszváró optimizmusomat, hogy az autóm továbbra is crossmotort játszik. Főnököm határozott utasítása ellenére sem sikerült megoldanom, hogy non-stop nyitva legyen a Ford szerviz. Aljasság, de a munkaidő végén hazamennek a szervizesek és nem dolgoznak tovább. Nem is értem…….. :-) A nap fénypontja az volt, amikor Fehérváron két bolt között félúton épp a mekis kaját tuszkoltam a fejembe, miközben Zsolt (ő a kedvenc hipermarket-menedzserem) érdeklődött, mit intéztem a számára nem túl bizalomgerjesztő színű erdeigyümölcs teával kapcsolatban. Biztosítottam, hogy cégem nagy erőkkel dolgozik a megoldáson J, igen nagy hangsúlyt fektetünk a felvetett problémára J, amelynek jogosságát természetesen nem vitatjuk és bízunk benne, hogy hamarosan megnyugtatóan tudjuk rendezni az ügyet J. Addig is javasoltam, fogyassza az epres és őszibarackos teánkat. :-))) Szinte hihetetlen, de megdumáltam. És ma még élveztem is, bár többnyire az agyamra megy (és remélem, hogy sosem találja meg a naplómat a neten).
Ákos érdeklődött, mit szoktam csinálni húsvétkor, merthogy elmehetnénk valahova azon a hétvégén. Az ötlet tetszik, de tuti biztos, hogy máris ennyire jóban vagyunk?
Ma még felhívom a mamit, megköszöntöm a névnapján. Az előbb olvastam, hogy a hagyományaink szerint Zsuzsanna nap a tél egyik utolsó napja. Pontosan úgy szólt az okosság, hogy „Zsuzsánna elpisálja a havat” :-) Nálunk ugyan nincs hó, de ha valahol még van, akkor hajrá Zsuzsánnák!! :-)
Február 18. hétfő
Szerintem tök jó Garfield lennék. Először is utálom a hétfő reggelt, ezen kívül pedig kiválóan ellennék evés-alvás programon. Bár nem biztos, hogy kövér macska is lennék. Viszont tudok lenni hízelgő cicamica, de akár vadmacska is……. :-).
Garfield ejtve, maradt a meló, azt túléltem. Délután hívott Norbi, kérdezte, mi baja van Hajninak? N e m a k a r o k p á r k a p c s o l a t g y ó g y í t ó l e n n i!!!!!!!!!!! Nem tudom megoldani helyettük és nem is akarom!
Aztán hívott Ákos is. Megbeszéltük a hétvégi történeteket. Ő fellépett és persze bulizott is, ha már ott volt. Azért kíváncsi lennék, ha már így „becsajozott” engem, akkor most a haverokkal bulizik annak ellenére, hogy nyilván egy csomó csaj csápol a táncosfiúknak?
Na ezt gyorsan abba is hagyom. Két hete ismerem Ákost, igazából ő pedálozik értem, én meg még nem is vagyok teljesen elájulva tőle, de azon töröm a fejem, hogy csajozik-e, ha nem velem van. Na szép!!! Asszem bele kell néznem egy tükörbe és el kell beszélgetnem magammal……….
Február 17. vasárnap
A tegnapi naplóírás kimaradt az életemből és pont ezért kezdjük a péntek estével. Bulikészültségem még sehol sem volt, amikor jött Hajni. Meg is lepett, mert először is mostanság alig lehet elrángatni valahova annyira párkapcsolatosdit játszik, másodszor meg pont az előbbi miatt nem szokott Norbi nélkül felbukkanni. Most azt láttam a fején, hogy tele a bakancsa, de mondta, hogy semmi gáz, csak Norbi később tud jönni, ő meg nem akart otthon ücsörögni. Én nem ezt láttam rajta, de csak nem gyújthatok alá, mondván, hogy az igazat akarom hallani J. Inkább adtam neki egy gintonicot, amíg én felöltözöm. Az oké, hogy nálam a barátnőim – szerencsére – elkövetik az önkiszolgálás bűntényét JJ, de megnyúlt az arcom, amikor negyed óra múltán Hajni már a harmadik gint tolta befelé. De legalább már a kedve tök jó volt. Aztán befutottak Vikiék is, betaxiztunk a belvárosba és a Bridge-ben leparkoltunk. A buli nagyon soká indult be, igazából átmentünk volna máshova, de kint annyira hideg volt, hogy kénytelenek voltunk seggünk befagyásának lehetőségével számolni – így aztán maradtunk a Bridge-nél meg a pult támasztásánál. Közben jött Norbi is, aki kiakadt, mint egy órarugó, amikor közelebbről felmérte, Hajni mennyit ivott (az otthoni gintonicokra sikerült még rátölteni). Ezzel azt érte el, hogy Hajninak még inkább legyen kedve inni meg azt is, hogy velem meg Vikivel összebalhézzon. Szerintünk ezt legalább néha megengedheti magának az ember, szerinte meg tök gáz. Aztán a végére kiderült, hogy igazából az a baja, mit szólnak az anyjáék, ha a részeg barátnőjével hazaállít. Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
Ezzel a problémával aztán elvoltunk hajnalig. Mondtam, hogy hazaviszem Hajnit – Norbi is jöhet, ha egyedül is ciki hazamenni, aztán délelőtt hazamennek. Ezzel meg persze az volt a baja, hogy akkor meg frászt kapnak majd a szülők, amiért nem érnek haza. Úgyhogy elegem is volt, mondtam, hogy oldja meg. Végül nálam aludtak (mondjuk Norbi a fotelban egy pléddel, de hát így járt..), Hajni mellettem, de neki meg minden mindegy volt, mire hazaértünk. Aztán reggel Norbi kirángatta a barátnőmet az ágyból (persze még mindig KO volt a csaj), én meg legszívesebben tökön rúgtam volna. Pasas!!! Pedig eddig egészen jó csávónak gondoltam…
Szombat délelőtt mentem babázni. Sokadszor olvadtam el Zsófikától és már annyira várom, hogy egyszer igazán egyedül vigyázhassak rá. Nem győzöm üldözni a tesómékat, hogy csináljanak programot kettesben, én meg babavigyázok. De még nem sikerült. Szóval Zsófika tündéri, folyamatosan magyaráz, ugyan nem tudni mit, de azért nagyon aranyos. Most már ügyesen eszik, vagyis hagyja magát etetni, így már nem főzelékes a feje búbjáig kaja után J.
Tesóméknak is meséltem Ákost. Reni annak örült, hogy sikerült Tomin túllépnem és összeszednem egy normális pasit (hát remélem igaza van), a sógorom meg addig jutott el, hogy műegyetemista és az tök jó JJ.
Ebéd után otthon pihi, aztán mosás-takarítás. Mire leülhettem volna a géphez, megjelent Hajni. Na, erre aztán nem számítottam! Szegényem jött szíves elnézésemért esedezni a múlt éjszaka miatt, amiért azt gondoltam, ott helyben megverem. Aztán panasznapot tartott. Kiderült, hogy Norbival tök jól megvannak, de ugye egy éve együtt élnek Norbi szüleivel 68 négyzetméteren és még az öregekkel sincs különösebb gáz, de hát még egy jót kefélni se lehet. Meg persze egy csomó mindent azért nem lehet, mert mit szólnak az ősök? Ezt maximálisan megértem. Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem mennek el egy garzonba külön, de Norbi nem akar albérletet fizetni, mert az pénzkidobás, hitelt meg nem mer felvenni. Hát ezeket is értem, csak azt nem, hogy mikor akar élni esetleg…. Majd 40 évesen, amikor lesz lóvé saját lakásra? Szóval estig jól meghallgattam Hajnit, végre dumáltunk egy igazit, agyban megváltottuk a világot. Aztán hívtam a csajt este buliba, de kétszer egy hétvégén nem fér bele, mert mit gondolnak Norbi ősei? Jaaaaaj!!!!
Zoli se jött, úgyhogy Vikivel ketten vetettük magunkat az éjszakába. Igazából nem is buliztunk, hanem hajnalig könyököltünk meg iszogattunk a laposon, kidumáltuk Hajniékat és persze saját magunkat is Zolival és Ákossal az élen. Viki továbbra is rózsaszín ködben lebeg, úgy tűnik, megtalálta a herceget fehér lovon. Összefutottunk néhány ismerőssel, velük is okosítottunk, aztán hazataxiztunk, megint majdnem megfagytunk és nálam csak beájultunk. Még szerencse, hogy Viki nyugodtan alszik nálam, nem kell azon parázni, hogy anyjáék mit szólnak.
Ma meg délelőtt összeszedtem magam, anyáéknál ebédeltem, meghallgattam apa okfejtését arról, mit kéne csinálnom ahelyett, hogy…….
Kíváncsi vagyok, hány évet kell megérnem ahhoz, hogy úgy fogadja el a döntéseimet, hogy közben ne hallgassam, milyen szar, amit csinálok. Lehet, nem is tudok olyan öreg lenni……….
Február 15. péntek
Még mindig nem teljesen tértem magamhoz a tegnap este óta. Ákos jött, a tenyerén hordozott és reggel ment. Így együtt is voltunk, én családozhatok hétvégén, neki meg úgyis fel kell lépnie ma is és holnap este is. Teljesen korrekt pasi, tényleg nem kéne pampognom miatta.Ma egy rövid pénteki munkanap volt, kedvenc veszprémi hipermarket-menedzseremmel nehezítve. Neki ma az volt a fő problémája, hogy az erdeigyümölcsös tea elkészítve nem teaszínű és szerinte ezért tudnak csak keveset eladni belőle. Mindezt egy rövid félóra alatt mesélte el…..
Meló után aludtam egy kicsit, na nem a csúnyaszínű teát pihentem ki, a tegnap éjszakából akartam behozni valamit a mai sikeres buli érdekében.
Mert ma este megyünk. Még nem tudom, hova, de Viki jön Zolival meg Hajniék is.
Gyorsan készülök is, mert még a ruhám sehol, a fejszerkezetem se buliképes, szóval sok dolgom van.
És Ákos is éppen hív ……………..
Február 14. csütörtök
A mai napom másképp alakult, mint ahogy terveztem. Eleinte azt gondoltam, hogy csütörtök örömére társasági életet élek. Aztán kiderült, hogy a barátnőim Valentin-napoznak a pasijukkal. Nekem eszembe se jutott a Valentin nap és nem is vagyok nagy rajongója az ilyen kitalált ünnepeknek, mint a nőnap, gyereknap, stb.Végül úgy döntöttem, hogy itthon maradok és mivel egy hónapja nem foglalkoztam a lakásom még hiányzó berendezésével, ma végiggondolom, összeírom, kitalálom mi fér bele a havi költségvetésembe, aztán alszom egy jót. Aztán 7 magasságában szólt a kaputelefon és egy fura hangú figura azt mondta, virágküldeményt hoz nekem. Nekem? Kitől? Expasim újra próbálkozik?Beengedtem a csókát, majd kiálltam a lépcsőházba, gondoltam ide a virágot, aztán el lehet ballagni. Aztán csak az állam esett le, amikor Ákos jelent meg egy apró, de nagyon extra virágkölteménnyel meg egy üveg aszúeszenciával. Valentin alkalmából……..Örültem is meg nem is. Egyrészt tök jó, ilyet egyik korábbi pasim se csinált volna! De ott álltam nyúzott rózsaszínű plüss melegítőben, a lakásom nem épp vendégfogadásra alkalmas és egyébként a pasi sokkal lelkesebb velem, mint azt az én hozzáállásom indokolja. Szóval én élvezem a helyzetet, de cserébe asszem nem becsülöm eléggé a szerencsémet (de az is lehet, hogy csak a barátnőim és anya dumálták ezt belém).A Carmen étteremben vacsoráztunk, itthon megittuk az aszúeszenciát (sosem ittam még ilyet, de nagyon klassz volt!), aztán egy kellemeset, de felejthetőt keféltünk…Ákos alszik, én meg gondoltam írok.Közben megnéztem a telefonom, mióta Ákos megjelent, nem is láttam. Tomitól kaptam valentinos MMS-t. Egy szál rózsa, semmi szöveg.
Mondtam már, hogy utálom a Valentin napot?
Február 13. szerda
A meló ma legalább olyan volt, mint máskor. Remélem ezzel mindent elmondtam.
Amikor letelt, mentem anyához. Vittem neki pár szál tulipánt, mert pont megláttam egy virágbolt előtt és jó ötlet volt, mert nagyon örült neki.
Apa a szokásos szerdai bridzspartin, vele nem találkoztam, de a tesómék még kicsit ott voltak, miután én megérkeztem. Alig három hete láttam a keresztlányomat, de annyit ügyesedett, hogy az hihetetlen. Már néhányat lép, tapsol, integet, nagyon szuper kiscsaj! És továbbra is gyönyörű! Megyek is hétvégén babázni!
Meséltem anyának Ákosról. Elmondtam a sok jót róla, meg azt is, hogy lepedőbirkózásban bizony még az ultrapehelysúlyt se éri el. Anya – mint mindig – most is jó fej volt. Megértette a nyüszítésemet, ezzel együtt azt mondta, kezdjek el azon gondolkodni, hogy minek a hiányát vagyok képes hosszú távon elviselni egy pasitól. Mert van, amelyik fantasztikusan izmos, lehengerlő modorral, de van saját élete, amibe én csak időnként férek bele. Van, aki mindent úgy csinál, ahogy én szeretném, pont ezért önálló gondolata nincs, vagyis papucs. Aztán van, aki meg annyira „okos”, hogy mellette max. csendben maradni lehet. És mindezek tetszőleges variációja. Némileg kicsi az esély arra, hogy mindent úgy csinál és úgy is néz, ki, ahogy én szeretném. Szóval ne akarjak szépet, okosat, ügyeset, kedveset és mondjuk még gazdagot is egyszerre.
Persze tudom én ezt, de akkor is!!
Aztán azt is mondta, hogy Ákos hosszú távon jó parti, mert 60 évesen már mindegy lesz, mit tud az ágyban, amúgy meg minden passzol vele, tehát már csak rövid 35-40 évet kell kibekkelnem valahogy…….
Én mondtam, hogy anya jó fej!!!!! 
Február 12. kedd
Én már azt hittem, hogy lassan, de biztosan tavasz lesz! Ehelyett reggel a szélvédőmet vakargatom, az út helyenként jeges. Tavaszt, sőt nyarat akarooooooooooooooooooook!!!!!
A főnököm figyelmeztetett, hogy „haladéktalanul” csináltassam meg az autómat. A kritériumok: csereautó nincs, munkaidőben nem lehetek autó nélkül és a javítandó autómmal nem közlekedhetek, de dolgoznom kell. Tehát tekintve, hogy szerviz szombaton nincs, beviszem a szekeret hétköznap (persze leginkább holnap, mivel így egy percig sem járhatok vele), ott a javítás idejére lopok egy autót és dolgozom vele, majd amikor megyek a kocsimért, akkor visszalopom, amit elvittem és mindenki boldog. Főleg a főnököm........
Délután fodrásznál voltam meg kozmetikusnál. A hajam világosabb lett a szokásosnál, a szempillám meg sötétebb  . Szerencsére a kozmetikust gyorsan és olcsón megúszom, csak szempillát festetek, minden mást megcsinálok magam (mégiscsak jó volt az a kozmetikus suli).
Anyának megígértem, hogy holnap este megyek hozzá. Végül is nem voltam egész múlt héten, sőt előtte hétvégén se. Húú! Eggyel családbarátabb üzemmódra kellene kapcsolnom!
Február 11. hétfő
Akkora köd volt ma reggel, sőt még délelőtt is, hogy az orromig se láttam. Egész hétvégén nem ültem az autómban és már el is felejtettem, hogy crossmotor hangja van. Szíven ütött, amikor elindítottam..
Hétfő reggel, meló, köd, a főnököm már fél nyolckor hív, nem is sorolom….
A napot túléltem, délután meg cipőtartót kerestünk nekem Vikivel és Hajnival. Rengeteget találtunk, volt tűrhető, nagyon gázos meg tök jó, de 20 rugóért aranyból kellett volna lennie, hogy megvegyem. A cipők továbbra is sorminta módjára fogják díszíteni az előszobámat, de végül jót kávéztunk és főleg nagyon jót pletyóztunk a Plazában. A csajok előadták a „mázlidvanákossal” című tudományos értekezésüket. Én mondtam, hogy nem egészen, de lepontozták a válaszomat. Egybehangzó volt, a „jobb ha befogod a szádat…..” és „nemhogy ugrálnál örömödben….” kezdetű kioktatás meg a „legalább most már nincs miért Tomiról agyalnod!” megállapítás. (Pénteken a barátnőim is a Daruisban voltak, ott találkoztak a pasimmal.) Szóval a csajok nagyon elégedettek Ákossal. Micsoda szerencse!!!
Viki továbbra is úszkál a Zolival közös boldogságban, de csak heti 2-3 alkalommal tudnak talákozni, mert Zoli rengeteget melózik. Hajniék is jól megvannak, ők Norbi szüleinél laknak egy háromszobás panelban és ez nem egyszerű. Szerintem még marha jól bírják cérnával, én már lehet, hogy elfutottam volna.
Ákos ma is hívott (már értem, miért nem gond a telefonszámla) és nagyon lelkesedett a jól sikerült hétvége miatt. Tényleg majdnem tökéletes volt……..
Február 10. vasárnap
A hétvégén egyik meglepi ért a másik után, vagyis sok meglepi és némi koppanás, de erről majd később.
Ákos pénteken 9 körül érkezett. Kaptam tőle egy doboz csokit, de a dolog nem ilyen egyszerű: csoki klassz fémdobozban, a doboz hihetetlenül csini csomagolásban, a díszítő masniba orchidea belekötve és egy fiola parfüm. Hú!
Akartam szendvicset csinálni neki, de mondta, hogy menjünk el inkább vacsizni. Gondoltam beülünk a Plazába és veszünk valami kaját, de Ákos rendes éttermet gondolt a városban. Elindultunk. A parkolóban odasétált egy iszonyatosan nagy fekete járgányhoz, a márkajelzésén láttam, hogy Nissan, de ilyen kocsit még nem láttam (amúgy Nissan Murano). Poénosan megkérdeztem, kit kellett megdumálnia a kedvemért, hogy odaadja neki az autót, mire azt mondta, saját magát, mivel az övé. Jaaaaaaa! Nem kaptam levegőt. Következő gyenge poénom, hogy biztosan Madonna mellett is táncol, ha ilyen jól keres. Kiderült, hogy az ősök állnak olyan jól, hogy lakást vettek neki, amikor elkezdte az egyetemet és autót is választhatott. Az élet nehéz, mint tudjuk………..
Ezután már csak élveztem, hogy beautóztunk a városba, ettünk és kicsit koktéloztunk a Golden Ballban. Ákos nagyon jó társaság és roppantul otthonosan mozog a számomra sznob környezetben és ez bejött nekem.
Aztán besétáltunk az éjszakába. A Dariusig jutottunk. Iszogattunk és táncoltunk. Nem meglepő, de inni legalább annyira tudok, mint a frissen beszerzett pasim, táncolni már nem. De még az is imponált, hogy több csajon láttam, Ákoson legelteti a szemét.
Nem is akartam hajnalig maradni, nagyon vártam, hogy hazaérjünk. Ez megtörtént. Ma már inkább maradnék….
Otthon nekiestünk egymásnak és jött a következő „meglepi”. Az én lenyűgöző, magabiztos „tigrisem” az ágyban egy kis apró szürke nyuszika. Szerencsére a sötétben nagyon nem láthatta a fejemet, amikor erre a felismerésre jutottam. Azon gondolkodtam, hogy mennyit ittam én a múlt héten, amikor Pesten összecsúsztunk. Én semmi ilyesmire nem emlékszem…
A helyzet katasztrófális lett. Azon gondolkoztam,hogy még egy éjszakát nálam lesz majd…
Szombaton sokáig aludtunk, aztán a szép időre való tekintettel elmentünk Dunaszigetre, sétáltunk a vízparton, kajáltunk egy jót és megint tök jól éreztem magam vele. Aztán megint este lett, luxusvacsi a John Bullban, kis buli a toronyban, most ő akart korán hazamenni, én nem…….
Aztán hajnalban hazamentünk, a többivel nem dicsekszem……
Van egy tök jó pasim, lelkes, akar engem, tervezi a következő találkozást, azt csinálhatok vele, amit csak kitalálok, ha akarom a holdra visz, csak egy vibrátort kell beszereznem….
Február 8. péntek
Ma már kicsit jobban vagyok és nincs lázam, de azért jobb lett volna otthon pihizni, mint a meló. Ezt a luxust viszont sajna nem engedhetem meg magamnak.
A napom szarul indult, vagyis az autóm indult szarul. Olyan hangja volt, mint valami állat nagy motornak, amikor elhúz mellettem az autópályán. Hívtam volna a Ford szervizt, de ez reggel fél 7-kor reménytelen. Nem volt kedvem megcsúszni, mert ha ma jön Ákos, akkor nem lesz időm takarítani, vásárolni, stb. Elindulni nem mertem, a műszaki mérnök-ezermester sógorom külföldön, apát nem akartam hívni, mert akkor sose indulok el. Végső elkeseredésemben Tomi autószerelő barátját hívtam (bár semmi humorom nem volt segítséget kunyizni tőle). Ő jött és amíg megnézte a járgányt, elengedett néhány „jóindulatú” beszólást Tomiról. Mindegy, lényeg, hogy azt mondta mehetek, majd csináltassam meg a Focus kipufogóját, ha ráérek, de attól még menni fog, csak hangos.
Ákos hívott délután és az a nagy újság, hogy jön!!! Szerencsémre csak 8 körül tud indulni, így aztán már voltam szoliban, kialmoltam a kérót, vettem kaját és még csak 7 múlt. Már csak formába kell hoznom magamat, ez persze egy vörös orral meg félig begyógyult szemekkel nem egyszerű, de mindent elkövetek…..
Mondtam, hogy megyek érte, ahova érkezik, de kocsival jön, csak telefonos navigációt kér, hogy idetaláljon. Milyen jól megy egyetemista létére kocsival közlekedik. Igaz, azt nem mondta, hogy a saját kocsijával, lehet, hogy egy cimbi hozza.
Tomi hívott az előbb (mostanában megnőtt a népszerűségi indexem nála J). Sajnos gyorsan le kellett ráznom, előadtam, mennyi dolgom van, amíg Ákos megérkezik. Asszem hatásos volt, hallottam a hangján, hogy ennél már sikerült jobban is estéje…… Hááááááááát, ilyen előfordul néha! JJJJJ
Február 6. szerda
Reményeim szertefoszlottak meg-nem-betegedés ügyben. Fáj a torkom meg a fejem, köhögök és egyéb finomságok. Anyukám persze aggódik, menjek orvoshoz, maradjak otthon, stb, de hát ki ér erre rá manapság! A melót (meg a havi tervemet) nem csinálja meg helyettem senki. Szerintem az én cégemnél még senki sem hallotta azt a szót, hogy táppénz.
Munkakedvem is ehhez mérten nem volt ma.
Felhívott Tomi, de megkapta a „nem nyert” borítékot (nem is tudom, mire számított). Nagyon sajnálkozott a múlt csütörtök miatt, amikor nem ért oda hozzám. Hát ezzel elkésett.
Szerencsére Ákos is hívott. Lehet, hogy hétvégén jön!! Én azt gondoltam, hogy ő egy flegma, világi nagy macsó csávó lehet abból kiindulva, hogy kigyúrt és fényesre dörgölt felsőtestben lép fel egy tánckarban egy éccakai bulihelyen. Tény, hogy vagány pasi, viszont a normálisabb fajtából. Mázli. Mondjuk az igazi mázli az lenne, ha közelebb lakna, de minden nem passzolhat.
Asszem a mai napom itt marad abba, a vadítóan szexi csipketangás, cicimagasságban áttetsző csipkebetétes piros hálórucim helyett előásom a bundapizsamámat és reggelig egyszemélyes szundibulit tartok a My Bed-ben J.
Február 5. kedd
Tegnap nem jutottam el a számítógépig. Alvást terveztem egyrészt a strapás hétvége miatt, másrészt mert hétfő este talán ez a legjobb, amit tehet magáért az ember.
Nem jött össze, mert Viki átjött, mindenképpen be kellett mutatnia, hogyan tud 5 méterrel a föld fölött repkedni az új pasija miatt. Az este eléggé rózsaszín ködbe veszett, mert Viki Zoliról, én meg Ákosról áradoztunk, de szerencsére észrevettük magunkat és aztán jókat röhögtünk a saját hülyeségünkön. 15-16 évesen normális volt, hogy így elvarázsolódtunk, de ez most már talán túlzás. Mindenesetre Zoli is belezúghatott a barátnőmbe, mert végigülte vele a Vágy és vezeklést több, mint két órában, ráadásul feliratos volt a film. Ilyet egy pasi csak friss kapcsolatban vagy később bűnhődésből vállal be, amúgy nem.
Ákos tegnap és ma is felhívott meg emilezünk is, úgyhogy van esélyem kicsit jobban is megismerni, ha már egyszer így összecsúsztam vele  . Kiderült, hogy Várpalotán laknak a szülei, úgyhogy ha haza megy a koleszból hétvégére, akkor találkozhatunk, mivel ott is területi képviselek, csak péntekre kell szerveznem az oda utat. Persze az nem tuti, hogy van kedvem máris bemutatkozni a szülőknek (igaz, nem is azt beszéltük, hogy a szülőknél találkozunk).
Így aztán tegnap sikerült éjfélig csacsogni, akkor meg már csak bekúsztam az ágyamba.
Ma meg torokfájásra ébredtem, napközben a fejem fájt, dolgozni semmi kedvem nem volt. Kilószám ettem a C-vitamint meg a torokfertőtlenítőt. Remélem nem kap el jobban…..
Vagyis örülnék, ha elkapna………de csak ha azt a vírust éppen pont Ákosnak hívják
Február 3. vasárnap
Már itthon csücsülök a kis lakásomban.
A hétvége Vikinek is jól sikerült, miután nagyjából kilábalt az influenzából az elmúlt két napot/ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
